Eredetmondánkat hazánkban először Kézai Simon mester, IV. Kun László király udvari titkára írta le. Kézai 1280 körül a fejedelem parancsára foglalta írásba a magyarok történetét, amelyet a Csodaszarvas mondával kezd. Kézai írása szerint: “Ménróth az óriás (fejedelem) a babilóniai nyelvzavarodás megtörténte után Eviláth földjére költözött, melyet akkortájt Persis tartományának neveztek és itt feleségétől, Eneetöl, két fia született, ú. m. Hunor és Mogor, ezektől származnak a hunok vagy (és?) magyarok. Az óriás Ménróthnak azonban, úgy beszélik, Eneen kívül még több felesége is volt, akiktől Hunoron és Mogoron kívül több fia és leánya is származott.”

Enéh két fia, Hunor és Magyar vadászni indult, és egy csodálatos nőstényszarvas üldözése után az új európai hazájukba értek, ahol azután letelepedtek. A szarvasünő a turáni és a legtöbb eurázsiai népnél az ősanyát, és az életet adó napot jelképezi. A régészeti leletek szerint a szarvaskultuszt az eurázsiai sztyeppéken a szkíták terjesztették el mintegy 2500 évvel ezelőtt. A szkíták a szarvast repülő alakban, gyakran testén csillagokkal, szarvai között napot vagy holdat tartva ábrázolták, és a ő hordozta a világfát is.

A Csodaszarvas-mondáról, és a magyar-sumér-szkíta kapcsolat bizonyításáról a forrásoknál (a cikk alatt) megnézhető néhány videó. A hivatalos álláspontot az eredettörténetünkről valószínűleg valamennyien ismerjük az iskolapadból (finnugor elmélet). Mindenki maga dönti el, hogy melyik elméletben hisz, de ahhoz, hogy a saját véleményünket megfelelően ki tudjuk alakítani, nyitottnak kell lenni, és meg kell hallgatni többféle álláspontot is. Ha valamelyik hipotézist kizárjuk úgy, hogy nem ismerjük kellőképpen, akkor hamis képet kaphatunk a valóságról. Fontos az is, hogy ki tudjuk szűrni az elméletek mögötti önös érdekeket, szándékos elferdítéseket.